Mik­száth Kálmán parasztábrá­zolása (Tót atyafiak, A jó paló­cok)

Olvasóink értékelése: /​0
Elégte­lenKitűnő

Mik­száth Kálmán rövid életútja: 1847-​ben Szk­labonyán született kisnemesi család­ban. Iskolái: Rimas­zom­bat, Selmecbánya, Pest (jogi egyetem). 1870-​től szol­gabíró mel­lett esküdt. 1873. házassága Mauks Iloná­val. A Mag­yar Néplap szerkesztője. 1878. a Szegedi Napló munkatársa. 1880-​tól Pesten dol­go­zik. Az írói ismert­séget az 1881-​ben meg­je­lent Tót atyafiak, és az1882-​ben meg­je­lent A jó paló­cok című nov­el­láskötete hozta meg számára. 1910-​ben halt meg.
Írá­saiban a felvidéki, gyer­mekkori élményeit idézi. Foly­tatója Jókainak: az életkép, anek­dota, élet­forma és a típus­rajz tek­in­tetében, de stílusában mégis új. Józan­abb roman­tika jellemző rá.
Történetei közelebb áll­nak a való élethez, reális­ab­bak, és az élő beszéd­hez is (szabad, függő beszéd). Későbbi írá­saiban irónikus meg­j­e­gyzé­seit záró­jelbe teszi. Ezek a „gyilkos záró­jelek”.
Kri­tikus élet­szem­lélete mind­végig meg­marad. (Kri­tikai realizmus)

Tót atyafiak (1881)

Négy elbeszélést tartalmaz:

  1. Az a fekete folt
  2. Az aranyk­isas­s­zony
  3. Lapaj, a híres dudás
  4. Jasz­tra­bék pusztulása

Az elbeszélések fősz­ere­plői magányosan élnek, de tel­jes értékű vilá­got teremtenek maguk köré a ter­mészet meghitt közegében.

Az a fekete folt

Főhőse Olej Tamás szá­madó juhász. A bir­tok gazdája Taláry Pál herceg. Tamás, a brez­i­nai bacsa Aniká­val él együtt. Amikor a herceg fela­jánlja min­den birkáját és a brez­i­nai aklot Anikáért cserébe, Olej Tamás vívódik önmagában, hogy elfogadja-​e az aján­la­tot. Bele is betegszik. Anika elszökik a herceghez. Tamás nem tud meg­békélni önmagá­val. Fel­gyújtja a nyá­jat, az aklot. Feléget min­dent, ami számára az életet jelen­tette Aniká­val együtt.
Olej Tamás ter­mészeti lényként él, a ter­mészet részeként, s ha ebbe a har­móniába külső erő beleszól, meg­bon­tja a ter­mészet rend­jét és tragédiába torkollik.

A jó paló­cok (1882)

15 rövidebb bal­ladasz­erű elbeszélést tar­tal­maz. Az események elmondása kihagyá­sos, mint a bal­ladában. A cse­lek­ményt inkább sejtjük, mint tudjuk.
Paraszt­jai jól ismerik egymást, mintha min­d­e­gyikük ugyan­ab­ból a család­ból szár­mazna. Így nincs ellent­mondás a valódi jellem (a tisztességes egyén) és a közösség ítélete között.

Bede Anna tartozása

Bede Anna bűnt követett el, amiért bűn­hőd­nie kel­lene, de közben meghalt. A rá mért bün­tetést húga, Erzsi akarja letöl­teni, mert abban a hiedelem­ben él, hogy nővére lelke csak így nyugszik meg a túlvilá­gon. A bíróság elnöke azon­ban kegyes hazugság­gal elküldi Bede Erzsit.
Val­lá­sos, naiv hitre épül az elbeszélés. Az egyik szere­plő (Erzsi) lelkivilágából, belül­ről, az ő nézőpon­tjából írja le a tragikus eseményeket.
Az elbeszélés szere­plői naivak, ősz­in­ték, tiszták, lojálisak uraikkal szem­ben. A patri­archális világ erkölcsi rendje szerint élnek. Így tár­sadalmi prob­lémák (pl.: elny­omás, úr és szolga) nem
jelen­nek meg. Min­denki tudja a saját helyét, s asz­erint viselkedik.